A kárpit jellemzői

A faliszőnyegek elkészítéséhez szoros együttműködésre van szükség a műalkotást tervező művész és a szövő között, szervesen integrálva a tervezési, festési, szövés és befejező folyamatokat a tökéletes műalkotás érdekében. A hagyományos bársony kárpitok alkalmasak olajfestményes tájképek kifejezésére, gazdag színekkel, tiszta rétegekkel, valósághű stílussal, nehéz textúrával és kifinomult kivitelezéssel. Az európai sima szövésű kárpitok az olajfestményes tájképek ábrázolásán túl az olajfestményi karakterformák ábrázolására is alkalmasak, kifinomult kidolgozásuknak köszönhetően. A különféle bársonyszőnyegek és könnyű gyapjú bojtos kárpitok főként mintákkal díszítettek, és szőnyegként is használhatók. A különféle kézzel készített szőtt kárpitok kiemelik az anyagtextúra, a szövéstechnikai textúra és a színek szépségét a művészetben, egységes és összehangolt művészi hatást alkotva. A kárpit számos dekoratív festési formája a művészetben a képek eltúlzását és deformációját hangsúlyozza, és különböző technikákat alkalmaz, mint a bársonyültetés, hímzés, szövés a kézművességben, teljes mértékben elősegítve a különböző technikák művészi jellegzetességeit.